A vezetõ tisztségviselõi felelõsség ára

ShareMegosztás

Az új Ptk. hatályba lépése után rémhíráradat indult a gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõinek „drasztikus felelõsségnövekedésérõl”. Valójában azonban nem a radikális újraszabályozás és az ennek következtében megnövekedett jogi felelõsség, hanem a jelenleg még bizonytalan adókezelés jelenti a valódi kockázatot. A módosítás ugyanis adózási bizonytalanságot okoz, melyet a jogalkotó a vonatkozó jogszabály módosításával oldhatna fel. Addig is, míg ez megtörténik, szükség lenne az adóhatóság átfogó állásfoglalására.
  
A jogi megközelítéshez hasonlóan, adózási szempontból is el kell különítenünk a vezetõ tisztségviselõ a társaságnak okozott kárért való felelõsségét a vezetõ tisztségviselõ és a társaság egyetemleges felelõsségétõl harmadik személyeknek okozott kárért. Hogyan érinti mindez az adókötelezettségeket?
 
A vezetõ tisztségviselõ felelõssége kapcsán elsõdlegesen a személyi jövedelemadó kötelezettség merülhet fel. Ugyanis ha a vezetõ a társaságnak okoz kárt, de ezt utólag a vállalat elengedi, akkor elengedett tartozás címén bevétel keletkezik a vezetõ tisztségviselõnél, ami után személyi jövedelemadót és járulékokat kell fizetnie. A társaságnál a követelés magánszemély részére történõ elengedése jogcímén ugyan nem keletkezik adóalap növelési kötelezettség, de kérdéses, hogy ezt az összeget tekintheti-e üzleti költségnek.
 
Ha nem, akkor az a társaságnak is többletadó-kötelezettséget okoz, ha igen, akkor az nem tisztázott még, hogy hogyan, milyen bizonyítékokkal támasztható alá ez az álláspont eredményesen egy esetleges adóhatósági vizsgálat során.
  
Kevésbé kockázatos megoldást jelent adószempontból, ha elõre kizárják vagy korlátozzák a vezetõ tisztségviselõ felelõsségét a társasággal szemben. Ez azonban jelentõsen beszûkíti a társaság mozgásterét, érdemes ilyenkor inkább valamilyen felelõsségbiztosításban gondolkodni.
 
Harmadik személyeknek okozott kár esetében a károkozó vezetõ tisztségviselõ mellé lép be egyetemleges felelõsként a társaság, ezért a kártérítésre több változat is elképzelhetõ.
 
Ha a vezetõ saját vagyona terhére megfizeti a kártérítést, akkor ez sem a társaságnak, sem neki nem jelent plusz adóterhet. Ennek valószínûsége azonban az okozott kár mértékének a nagyságával fordítottan arányos: ha jelentõs a kár, kevésbé valószínû, hogy a vezetõ tisztségviselõ saját vagyonából képes azt megfizetni. Bár az egyetemleges felelõsséggel kapcsolatban adójogi gyakorlat még nincs, ha a társaság fizeti meg a kártérítést, és nem él a tisztségviselõvel szembeni arányos megtérítési igényével, úgy véleményünk szerint ismét adóköteles bevétel keletkezhet a vezetõ tisztségviselõnél, melyre a társasággal szemben okozott kár esetében leírtak lesznek érvényesek.
 
Éppen az új Ptk.-hoz kapcsolódó médiavihar következtében a vezetõ tisztségviselõket érintõ kockázatok kivédése érdekében egyre népszerûbbé válik a részükre köthetõ úgynevezett D&O (Directors and Officers) azaz vezetõi felelõsségbiztosítás. Ez ugyan megoldást jelenthet a károk megtérítésére, de az ezzel járó költségek ismét adózással kapcsolatos problémákat vetnek fel.
 
Elméletben ugyan lehetséges, hogy a vezetõ önállóan köti meg, és saját forrásból fizeti a felelõsségbiztosítást, a jelenlegi gyakorlat tükrében azonban ez nem tûnik életszerûnek. Sokkal jellemzõbb, hogy a juttatási csomag részeként az esetlegesen felmerülõ károk ellentételezésére a társaság köti meg a biztosítási szerzõdést és fizeti a díjat.
 
Forrás: www.ado.hu

2014-06-25 11:14:40