Új öröklési szabályok

ShareMegosztás

Az új Polgári törvénykönyv jövõ márciustól markánsan átrajzolja a hazai öröklési jogot, miközben erõsíti a végintézkedés szabadságát, vagyis elsõbbséget ad a végrendeletnek, bátran hozzányúl tradicionális jogintézményekhez (kötelesrész, ági öröklés, özvegyi jog) és újakat vezet be (közös végrendelet, utóöröklés).
  
Az Országgyûlés a 2013. február 12-én fogadta el a nyolc könyvbõl és 1598 paragrafusból álló új Polgári törvénykönyvet (Ptk.), amely 2014. március 15-én lép hatályba. Az új Ptk. Hetedik Könyve (kereken száz paragrafus) az öröklési jogról szól.
 
Az örökhagyó halálával vagyona az örökösre száll át. A hagyatékhoz tartoznak az örökhagyó tulajdonában lévõ vagyontárgyak, követelései, de adósságai is. Dániel Csaba zalaegerszegi közjegyzõ szerint manapság egy tipikus magyar hagyaték csupán abból az ingatlanból, illetve az abban felhalmozott ingóságokból áll, amelyben az özvegy lakik. A pénzügyi-gazdasági válság kezdete óta egyre több olyan hagyatéki tárgyalás van, ahol a hiteltörlesztési problémák miatt valójában mínuszos hagyatékról kell az örökösöknek megegyezniük.
  
Az új Ptk. a végrendeleti öröklést a törvényes öröklés szabályai elé helyezi (7:3. §), mondván, ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Az írásbeli (rendkívüli helyzetben a szóbeli) végrendeletnek nem kell kiterjednie az örökhagyó egész vagyonára, tehát rendelkezhet úgy, hogy csak egyetlen vagyontárgyára nevez meg örököst.
  
Az írásbeli magánvégrendelet lehet holográf, allográf és közjegyzõnél tett magánvégrendelet. A holográf végrendeletet olyan írásbeli magánvégrendelet, amelyet az örökhagyó az elejétõl a végéig maga ír és aláír. Az allográf végrendelet pedig olyan írásbeli magánvégrendelet, amelyet az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében aláír, vagy ha azt már aláírta, az aláírását két tanú elõtt magáénak ismer el és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is e minõségük feltüntetésével írják alá. A közjegyzõnél tett magánvégrendelet esetében az örökhagyó aláírja az iratot és azt végrendeletként feltüntetve a közjegyzõnél személyesen letétbe helyezi.
  
Az új Ptk. több alaki könnyítést is bevezet. Ezzel összefüggésben a saját kezûleg írt és aláírt végrendeletek esetében – a hatályos szabályozással ellentétben – nem kell a több lapból álló végrendelet lapjait sorszámozni, dátummal és aláírással ellátni. Nem szükséges a végrendelet érvényességéhez a végintézkedés helyének feltüntetése sem. Az új szabályozás lehetõvé teszi a házastársak közös végrendeletbe foglalt végintézkedését is (7:23. §).
  
Orosz Árpád kúriai bíró attól tart, sok jogvita adódhat abból, ha csak a keltezés ideje derül ki a végrendeletbõl. Gondok adódhatnak abból is, hogy a különálló lapokból álló holográf végrendeletnek nem kell minden oldalát aláírni. "Nem hiszek abban a jogalkotói indokban, hogy a kézírással írt végrendelet esetén a kicserélést ki lehet zárni. Ezzel a rendelkezéssel hatalmas felelõsség hárul majd az igazságügyi írásszakértõkre, akiknek teljes egzaktsággal kellene állást foglalniuk abban a kérdésben, hogy az örökhagyó kézírásával készült-e a végrendelet, anélkül, hogy minden oldalon ott lenne az örökhagyó aláírása. Ez vélhetõen olyan bizonyítási nehézségekkel jár, amely nemigen van arányban azzal a jogalkotói célkitûzéssel, hogy minél egyszerûbben lehessen végrendeletet alkotni" – állítja a kúriai bíró.
  
Az új kódex lehetõvé teszi az utóöröklést (7:28. §), azt a végrendeleti intézkedést, amely szerint a kijelölt örököst – az úgynevezett elõörököst – meghatározott esemény vagy idõpont bekövetkeztével – általában a halálától – másik örökös, az úgynevezett utóörökös váltsa fel. Ez két esetben lesz lehetséges: utóörököst nevezhet házastársa halála esetére, a házastársra háramlott hagyatékára; illetõleg arra az esetre, ha az elõörökös életkora miatt vagy egyéb okból (például mert cselekvõképességet kizáró gondnokság alatt áll) érvényes végrendelet tételére nem lenne majd képes.
A végintézkedési szabadságának jogi korlátja a kötelesrész (7:75. §), amelyre az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülõje akkor is jogosulttá válik, ha a végrendeletben nem szerepel örökösként. A törvényes örököst megilletõ köteles részt – Lázár János fideszes országgyûlési képviselõ javaslatára, a vita vége felé – a neki egyébként járó örökség felérõl a harmadára szállította le (7:82. §). Vékás Lajos akadémikus, aki a kodifikációs fõbizottság vezetõjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett az új Ptk. megalkotásában, élesen bírálta a módosító javaslat elfogadását. A módosítási javaslat indokolása így szólt: „A kötelesrész mértékének csökkentésével bõvíthetõ azon vagyonelemek köre, mellyel az örökhagyó még életében – halála esetére – szabadon rendelkezhet.” Vékás Lajos erre ironikusan megjegyezte: miként rendelkezhet az örökhagyó – akár halála esetére –, ha már nem él? Az akadémikus szerint a bizottsági javaslat abból indult ki, hogy a kötelesrész a megváltozott társadalmi feltételek között is alkalmas a családi szolidaritás erõsítésére, és leszármazók esetében gyakran az önálló élet folytatásához szükséges vagyoni feltételek biztosítását is jelenti. "Az elfogadott módosító indítvány aligha ismerte és vette figyelembe ezeket a megfontolásokat" – jegyezte meg az ELTE jogi karának professor emeritusa.
A törvényes – végintézkedés nélküli – öröklés terén alapvetõen változik a túlélõ házastárs jogi helyzete, aki jövõ március idusától az életvitelszerûen használt ingatlan használati jogán túl egy gyerekrésznyit örököl majd (7:58. §). Tattay Levente egyetemi tanár szerint a túlélõ házastárs számára az özvegyi jog azért volt kedvezõtlen, mert megváltoztak az életviszonyok. Az özvegyi jogot ugyanis arra modellezték, hogy a házasság alapintézmény és élethossziglan tart. Napjainkban azonban, amikor egyre növekszik a házasságkötés nélkül párkapcsolatban élõk száma és a házasságok több mint felét felbontják, az özvegyi jog már nem tölti be eredeti rendeltetését. Másrészt az özvegyi jog bevezetése idején – nem lévén nyugdíj – arra szolgált, hogy mezõgazdasági ingatlan, kisebb-nagyobb földbirtok jövedelmébõl a túlélõ házastársnak megélhetést biztosítson. Az utóbbi idõben viszont – magyarázza a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászprofesszora – olyan vagyontárgyak kerültek elõtérbe, mint a lakás, gépjármû, nyaraló, értékpapír, takarékbetét, életbiztosítás és üzletrész gazdasági társaságban, amelyek egyáltalán nem vagy csak részben alkalmasak az özvegy eltartására. Az örökösök számára is többnyire hátrányos volt a haszonélvezet, mert nem juthattak az örökségükhöz. Ez különösen akkor okozott nehezen megoldható helyzetet, ha az örökhagyó több házasságot kötött és az aktuális házastársa fiatalabb volt, mint az elsõ házasságából született gyermeke.
Az új Ptk.-ban az özvegyi haszonélvezet két formában kapott helyet: egyrészt megmaradt a leszármazók mellett az örökhagyóval közösen lakott lakásra és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra, másrészt az ági örökség tárgyaira. Ha leszármazó és szülõ nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl (7:61 §). Ha nincs gyermek, a túlélõ házastárs az örökség felét, az elhunyt szülei pedig negyed-negyedét örökölhetik (7:60. §). Ez az új szabály – a kritikusok szerint – nagy számban hozhat majd létre közös tulajdont – nemcsak ingatlanok, hanem gépjármûvek vagy cégek esetében is. Mindezek miatt növekedhet a közös tulajdon megszüntetése iránti perek száma, és több végrendelet születhet majd.
  
Ha nincs leszármazó – vagy nem örökölhet –, akkor az örökhagyóval közösen lakott lakás és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyak kivételével az özvegynek osztoznia kell az elhunyt férj vagy feleség szüleivel. A jogalkotók abból indultak ki, hogy a szülõk az évek során legtöbb esetben hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekük egzisztenciát teremtsen, a vagyon tehát ilyen értelemben közösnek mondható. Az idõsebb generáció tagjai jogosan számítanak arra, hogy felnõtt leszármazójuk segíteni fogja õket. A haláleset meghiúsítja ezt a reményt. A megoldás különösen akkor tûnik igazságosnak, ha a leszármazó nélkül elhalt házas örökhagyó anyagi jólétéhez a szülõk, mondjuk lakás vagy nyaralóingatlan, vagy más értékes vagyontárgy ajándékozásával járultak hozzá.
Az új Ptk. a túlélõ házastársnak az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon azzal garantálja a haszonélvezetet (7:58. §), hogy azt az állagörökös leszármazók ne korlátozhassák. Orosz Árpád véleménye szerint ez a rendelkezés az állagörökös gyermekre méltánytalan helyzetet eredményezhet, hiszen az özvegyi jog nem korlátozható, és vele szemben annak megváltása sem kérhetõ. Ezért például a túlélõ házastárs többszöri megözvegyülése esetén, akár több lakáson is haszonélvezeti jogot szerezhet, a leszármazók – rendszerint az örökhagyó elõzõ házasságából született gyermekei – viszont nem élvezhetik az örökségüket.
  
Az eddigi nagyszülõi szintig regulázott magyar örökösödési struktúrát az új törvénykönyv egy generációval meghosszabbítja, és az örökösödési sorrend, amely most a közös nagyszülõtõl származó rokonokra terjed ki, a dédszülõi leszármazottakig bõvül. Vagyis a törvényes öröklés rendjébe belép a harmadik parentela (7:65. §), ami azt jelenti, hogy a dédszülõk kiesése esetén leszármazó ugyanúgy örököl, mint a nagyszülõ helyén ennek leszármazói.
  
A törvényes öröklés rendjét 1861 óta az ági öröklés színesíti. Ági vagyonról akkor beszélünk, ha az örökhagyó nem maga szerezte a vagyontárgyat, hanem azt valamelyik felmenõjétõl örökölte, vagy azok ajándékozták neki. Ezt a vagyont, ha az elhunytnak nincsenek leszármazói, nem a túlélõ házastárs, hanem azok a szülõk öröklik, akiktõl a vagyonrész az örökhagyó tulajdonába került. A házastársat ugyanakkor az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. (7:69. §). Ha az ági vagyontárgy öröklésére jogosult szülõ, illetve annak leszármazója kiesett, a nagyszülõ; ha õ is kiesett, az örökhagyó távolabbi felmenõje örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenõjérõl hárult az örökhagyóra (7:68. §). Az ági öröklésnél jelentõs változás, hogy az ági vagyon helyébe lépett, illetve értékén vásárolt vagyon megtartja ági jellegét (7:70. §). Ez a megoldás is a felmenõket támogatja, ugyanúgy, mint az özveggyel együtt való öröklés. A jogalkotó ezeket a szabályokat is azzal magyarázza, hogy az emberi életkor jelentõsen kitolódott.
 

2013-10-09 09:42:15