Sarccal a kamara felé

ShareMegosztás

Miután az Alkotmánybíróság júliusban hozott határozatában közteherként értékelte a 2012-ben bevezetett kötelezõ kamarai hozzájárulást, nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a gazdasági kamara évente csaknem négymilliárd forintot szedjen be a „kötelezõ kamarai tagság elõszobájában”.
 
 Az Országgyûlés 2011. november 21-én fogadta el az egyes adótörvények és az azzal összefüggõ egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely magába foglalta a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosítását is.
 
 A kamarai törvény módosítása 2012. január 1-jétõl kötelezte a gazdálkodó szervezeteket kamarai nyilvántartásba vételük kezdeményezésére, valamint arra, hogy évente fizessenek a kamarai közfeladatok ellátásához ötezer forint hozzájárulást. A módosítás azt is kimondta, hogy a nyilvántartásba bejegyzett gazdálkodó szervezetek részére a kamara térítésmentesen köteles gazdasági, pénzügyi, adózási és hitelhez jutási tanácsadást nyújtani, valamint üzleti partnerkeresésben és pályázatfigyelésben segítséget adni. Nem kis summáról van szó, hiszen ha minden vállalkozás befizetné az ötezer forintot, akkor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) évi csaknem négymilliárd forinttal gazdagodna.
  
A kötelezõ kamarai hozzájárulást csodálkozással vegyes értetlenkedés fogadta a gazdálkodó szervezetek részérõl. Nem értették, ha a vállalkozások nem válnak kamarai taggá, akkor mi alapozza meg a regisztrációs és a fizetési kötelezettségüket. Dunai Péter, az MKIK fõtitkára a hozzájárulást a társadalombiztosításhoz hasonlította, amit „mindenki fizet, ha beteg, ha nem”, illetve a szakképzési hozzájárulást hozta fel példának, ami annak a vállalkozásnak is kötelezõ, amely nem tart tanulókat, és nem kap utánuk normatív támogatást. Dunai Péter egy interjújában egyenesen úgy fogalmazott, hogy nincsen messze az idõ, amikor kötelezõ lesz a kamarai tagság, hiszen „az egy fejlettebb rendszer, ez annak az elõszobája”. Parragh László, az MKIK elnöke pedig idén májusban, a kamara küldöttgyûlésén úgy értékelte, hogy a kötelezõ kamarai regisztráció fontos lépés a gazdaság átláthatóvá tételében.
 
A törvénymódosítás hatálybalépése után a kamarai hozzájárulás közteherré minõsítése és a törvényi felhatalmazás nélkül kötelezõen szolgáltatandó adatok ellen emelt szót a Magyar Könyvelõk Országos Egyesülete (MKOE). Az egyesület szerint a kamarai regisztráció egyes mûveletei ütköznek az azt elrendelõ jogszabállyal, a számviteli és adózási elõírásokkal. Az MKIK pedig olyan adatokat kér, amire nincs jogszabályi felhatalmazása. A regisztrációs díj nem közteher, mert nem az államháztartást illeti – állították az MKOE szakértõi, akik szerint a közteherré minõsítés ütközik a kamara közhatalmi hatáskörének hiányával. A könyvelõk azt is nehezményezték, hogy a kamara olyan adatokat kér a vállalkozásoktól, amelyeket a törvény egyáltalán nem említ: például a gazdálkodó szervezet vezetõjének mobiltelefonszámát, vagy a vállalkozás bankszámlaszámát.
  
2012 februárjában – egy kft. képviseletében eljárva – Tordai Csaba ügyvéd alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozónak formai és tartalmi kifogásai is voltak. Szerinte a törvényjavaslat benyújtása házszabályellenesen történt, mert a módosító indítványt a részletes vita után, közvetlenül a zárószavazás elõtt terjesztették be be, így az Országgyûlés nem is tárgyalhatott volna róla. Tordai Csaba kétségbe vonta, hogy a kamarai hozzájárulás közteher lenne, hiszen az Alkotmánybíróság korábban már kimondta, hogy köztehernek elsõsorban az államháztartás javára teljesítendõ befizetés számít, és hogy a kamarai bevétel nem minõsül szoros értelemben véve az állam által közcélokra felhasználható bevételnek. Az indítványozó szerint a kamarai szolgáltatások finanszírozása nem minõsül olyan közérdeknek, amely miatt tagságtól független kamarai hozzájárulás elõírható lenne. Az ügyvéd elismerte ugyan, hogy a kamarák köztestületek, de vitatta közhatalmi hatáskörüket. Szerinte ugyanis a tanácsadás, partnerkeresés, pályázatfigyelés – vagyis azok a szolgáltatások, amelyeket a törvény ír elõ számukra – nem közhatalmi jellegûek. A kamara szolgáltatásaihoz nem fûzõdik közérdek, ezek nem olyan tevékenységek, amelyeket közérdekbõl szervez meg az állam, korlátozva a tulajdonhoz való jogot.
 
Az Alkotmánybíróság július 15-én hozott határozatával elutasította az alkotmányjogi panaszt. A 3149/2013. (VII. 24.) AB határozat indokolása emlékeztetett, hogy a gazdasági kamarákról szóló korábbi, 1994. évi XVI. törvénnyel kapcsolatban mind a kötelezõ kamarai tagságról, mind a kötelezõ mûködési hozzájárulásról döntött az Alkotmánybíróság. A 38/1997. (VII. 1.) AB határozat leszögezte: „a gazdasági kamarákról szóló törvény egészének alkotmányossági vizsgálatához döntõ szempont, hogy a gazdasági kamarák valóban közfeladatot látnak-e el. A közfeladat fogalmát jogszabály nem határozza meg. A Ptk.-nak a köztestületeket a magyar jogba ismét bevezetõ rendelkezéseihez készült indokolás szerint közfeladat általában olyan feladat, amelyet egyébként az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania. Ebben a körben a közfeladat kétségkívül közigazgatási feladat, amelyhez a köztestületnek megfelelõ hatáskörökkel is rendelkeznie kell; a köztestület az állam és a helyi önkormányzatok mellett egy harmadik, önálló válfajt, a testületi önkormányzatot valósítja meg. A közfeladat azonban nem korlátozható az igazgatási feladat (kötelezõ) ellátására. Az állam által igényelt tanácsadó közremûködés is lehet közfeladat.” A testület az 1252/B/2010. AB határozatban pedig megállapította, hogy közfeladatnak minõsül a köztestületi formában mûködõ szervezet tagjai által végzett tevékenységhez szorosan kapcsolódó, azokat nagymértékben elõsegítõ nyilvántartások vezetése is.
Az Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay Péter elõadó alkotmánybíró által jegyzett határozat indokolása hangsúlyozta: „Az indítványozó álláspontjával ellentétben nem minden közfeladat ellátása minõsül közhatalmi tevékenységnek, így nem feltétlenül követelhetõ meg a közhatalmi, hatósági feladatkör a közfeladat ellátásának megvalósulásához. Egyes kamarák ellátnak, más kamarák már egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem látnak el hatósági típusú feladatot, de közfeladatot igen, miután közfeladat lehet a gazdaság- és üzletélénkítésben részvétel, az adott gazdasági terület összérdekének meghatározása, a gazdálkodó szervezetek összefogott és átlátható mûködése elõsegítését célzó nyilvántartások vezetése, üzleti környezetet élénkítõ tanácsadás stb. is.”
 
Az Alkotmánybíróság a jogállamiságot, az országgyûlési képviselõk tevékenységéhez fûzõdõ garanciákat, a megfontolt törvényalkotást veszélyeztetõ olyan eljárási hibát nem állapított meg, amely a közjogi érvénytelenség megállapítására alapot adott volna. A határozat szerint a hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége a kamarával tagsági viszonyban nem állók részérõl elsõsorban az állam által delegált közfeladat finanszírozásához történõ részleges hozzájárulásként értékelhetõ. Az alkotmánybírák a kifogásolt szabályozásban megjelenõ kamarai hozzájárulást közteherként értékelték, és megállapították, hogy a gazdálkodó szervezetek éves eredménymutatóitól, bevételétõl függetlenül is, önmagában a társasági vagyonhoz és gazdálkodási tevékenység végzése folytán fennálló teherviselõ képességhez mérten az évi egyszeri 5000 forint fizetési kötelezettség nem minõsül aránytalannak, eltúlzott mértékûnek.
  

2013-09-28 18:41:35